Izgalmas téma és nagyon megosztó!
Legyünk szomorúak vagy ne legyünk, tartsuk magunkat mint egy kemény nő és trappoljunk tovább az életünkön mintha mi sem történt volna?

Az én személyes tapasztalatom mindkettőből meríteni kell, így leszel jóban ÖNMAGADDAL!l
A szakítás után a sok miérten túl, hogy már nem volt kedvem kérdezgetni és okolni sem másokat.
A helyzetet magamnak köszönhettem, aki elhagyott csak rámutatott a hiányosságaimra, amit most lassan fél év elteltével már én is igazán tisztán látok. Én ez hülyén hangzik de hihetetlen módon hálás vagyok annak az embernek aki egyik nap hazajött és egyszerűen elköltözött, kilépett az életemből, kilépett az életünkből.
Megtanultam a leckémet, és még tanulom a továbbiakat amikre SZÜKSÉGEM van!

Én a szomorúságomat lecseréltem először tudatalatt- halgass az érzéseidre- majd egyre tudatosabban. Megemésztettem amit meg kellett és egyre jobban azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. A saját vállalkozásomra nem jutott elég időm amíg ő itt élt, most hogy elment van szabadidőm, hogy belevessem magam azoknak a dolgoknak a megvalósításába amik időszűkében várólistára kerültek.
Most biztosan azt gondolod vagy hangosan ki is mondod, hogy ez hülye, azt találta a legjobb megoldásnak hogy a munkájába menekült.
Egyrészt igazad van, de kijavítom a menekülés szót! Nem menekültem, hanem tudatosan hoztam egy döntést, hogy merre tovább!
HATÁSOS!!!

A sok terv és gondolat között nem igen marad időm sajnálni saját magamat, és őszintén, MIÉRT IS KELLENE SAJNÁLNOM MAGAMAT?

A világ legjobb dolga történt meg velem, és félreértés ne essék, szerettem a páromat, a gyerkőcöm apját, de volt egy pont ami után ez a szerelem átcsapott egy egészen más érzésbe. A szerelemből szeretet lett, a szeretetnek egy oylan alacsony foka ami amiben már nem vele képzelem el az életemet, de kedvesen, megértően tudok hozzáállni azokhoz a történésekhez amiket most még generál.
Megértettem ugyanis, hogy semmi más nem hajtja csak a félelem. Hat év együttélés után nem fordulhat ki az ember önmagbából. Miért lett ilyen? MERT FÉL!
Ahogy elérsz erre a pontra a szomorúságnak még a leheletét sem érzed már!!!
Olykor vannak napok mikor nem értem, hogy mi a bajom, egyszerűen kedvetlen vagyok. Ez a folyamat része, át kell menned, bukdácsolnod rajta neked is. TUDOD!!!! SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!

Ha pedig neked valami rossz azt ne is akard megtartani! :-)

Nekem bevált módszer volt, főleg az elején, amikor hosszú órákat, napokat tudtam azzal foglalatoskodni, hogy ő most mit csinálhat, biztosan van már másik barátnője, ő biztosan jól érzi magát, én meg......
MARHASÁG!!!!
Én hangosan kimondtam a következő varázsigét:
KIFELÉ A FEJEMBŐL!!! NEM AKAROK EZZEL FOGLALKOZNI!
És mit történt? Szerinted mi történt?
IGEN!!!!
A fejem kitisztult, a gondolataim elcsendesedtek és tudatosan vagy annélkül de máson kezdtem gondolkodni.
A tudatos gondolkodást meg lehet ,sőt meg KELL TANULNOD!
Tudod milyen érzés lesz amikor elkezded uralni az elmédet???
LEÍRHATATLAN!!!
Nem somfordálnak be a fejedbe a világvége gondolatok, vagy ha valahogy bejutottak egy könnyed mozdulattal kitessékeled őket a fejedből!
Olyan érzés amikor kiszakad belőled az ISTENEM!!! :-)
Most már tudatosan irányítom minden gondolatomat, és ugyan az elején járok ennek a csodálatos tanulásnak, tudásnak, de már most érzem a jótékony hatását. NAGYON JÓ!!!
Nem igazán billent ki már semmi a nyugalmamból!
Erre neked is szükséged van!!!

Szerintem így SZERESD ÖNMAGAD!